reszkető csendben vinnyogok utána, nem vagyok normális, hiányzik, még mindig hiányzik, és halálosan reménytelen, benne eltörött... bár hiszem, érzem, remélem, mégsem, de ez nem a racionalitás, ez néhány mozdulat és érintés és egy hosszú tekintet, miközben összekulcsolt…