elég béndzsa szitu, szakmai pályázatot szorongatsz mancsodban, egyre tétovábban, mint mondjuk középvezető, a nyerhető della és a befektetett munka aránya kivételesen meglehetősen jónak ígérkezik, fejben megvan, azért egyeztetni kellene, bár már eldöntötted és eldöntötték, hogy Te szánod rá a hétvégéd, ha akarod, szóval szorongatod, mert a fő sarokpontokat meg kell(ene) beszélni, az utolsó pillanat kb., és illetékes elvtásnő, a két feléd rendeltből az egyik vadul fényképeket laminál és vagdos, nem ér rá... mondjuk úgy, és minden túlzás nélkül, demonstratíve...

aztán elrongyolsz a képzésre, amiért saját (illetve esetemben szülők zsebéből) nem kevés pénzt kivettél, hogy kicsengesd, és a színvonal finoman szólva is gáz, továbbá miközben 120 órásra neveztél, és már most látszik, hogy ennek nettoja talán ha lesz 70 óra...

azért este hazaérve szándékosan a másik utcán át érkezel, kerülsz leheletnyit, hogy felnézhess az ablakaidra, ahonnan fény szűrödik... és mindenféle szentimentalitás nélkül, csak mert olyan JÓ, majdnem elsírod magad...