alkesztisz

reszkető csendben vinnyogok utána, nem vagyok normális, hiányzik, még mindig hiányzik, és halálosan reménytelen, benne eltörött... bár hiszem, érzem, remélem, mégsem, de ez nem a racionalitás, ez néhány mozdulat és érintés és egy hosszú tekintet, miközben összekulcsolt kézzel szeretkezünk...

egyébként azt hiszem ez az egész pechszéria a 2005. augusztusában történtek bosszúja, nem lett volna szabad megtenni, míg élek emészteni fog, és minél több idő telik rá, annál inkább...

és nincs visszaút, Ő nem rakja le felém, legalább egy keskeny pallót, én elindulnék azon is, mert újra kezdhetnénk, mert nincs bennem racionalitás...