most nem tudok mást tenni, hacsaknem nagyon brutális erőszakot nem teszek magamon, minthogy várok, hogy elmúljon vagy hogy mégis becsöngessen... ahhoz persze bátorság és hit kell, no meg a szeretet, amiből tényleg nem tudom hogy áll... ill. dehogynem, sehogy, mert akkor már itt volna... de nincs itt...
és hamis kompromisszumokat nem kötök, még Vele sem...
tehát várok, még elmúlik...
elég kegyetlen konklúzió, de ebben aligha ha van más választásom....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.