alkesztisz

mielőtt hossza rinyába kezdenék, megemlítek, mondjuk pusztán felcimkézve néhány csoda dolgot/napot az elmúlt hetekből, amik kimaradtak a blogból...

kb. két hete szerda: Szegeden, Vele

szombat: Sziget, Holdfogyatkozás, Vele

hétfő múlt héten: -1 nap Magyar Dal Napja, Vele

két hete hétvégén: Kis-Somlyón, barátaim és Ő

so, de most a rinya... nagyon rossz kedvem van... ugyan állást találtam, rémállást, fél8-négyig szopás mondjuk középvezetőként egy hátrányos helyzetűekkel foglalkozó, amúgy egy elég jónak látszó programot futtató suliban, netto alig százért, T-nek, az álommunkahelynek, mert az csak óraadói, egy héten két nap, vagy annyi sem, alig pénzért, búcsú, szívem szakad bele, V-nek meg sem merem írni, sunnyogok és keresem a szavakat, pokróc stílusú, de kedvelem főnökömnek írásban jeleztem tegnap, mint egy elbénázott szakítás, de így legalább megspóroltam egy igazságtalan anyázást, amit feltehetően kapnék, mert az ott mindenkinek kijár... közben összeállt bennem a kép, hála tökéletesen elbaszott oktatásügyünknek, gyakorlatilag mindkét diplomám kuka, pedig az egyik még csak kilenc éves, a másik annyi sem... az eddig elfogadott egyetemi diplomámmal már nem taníthatok középiskolában, a főiskolaival pedig (bár nagyon nem akarnék) 5. -és 6. osztályban sem, hála a most bevezetendő nem szakrendszerű oktatásnak, maradt tehát a 7. -és 8. osztály, ill. a szakiskolákban még működő 9. -és 10, osztály... a két nagyon alacsony óraszámú szakommal ez maga a halál.. nincs az a mamutintézmény, ami ebből kihozna nekem egy főállást... nem mellesleg jó szakember vagyok, értem és tudom tanítani a történelmet úgy, hogy az az új típusú érettségire készítsen fel, ebben baromi jó átlagokat produkáltam (diákjaimmal naná) ecetere ecetere ecetere ... de most bekaphatom, kidobhatom... hacsaknem szerzek egy harmadik bölcsészdiplomát, minimum félmillióért... egy évtized, avagy bocsesz, kilenc év munkája, szakmai tapsztalata szintén kuka...

tomi közben betegre dolgozza magát, hihetetlen türelemmel, három napja nem találkoztunk, hiányzik, este átmegyek majd, felülünk a kéményre és megnézzük a tüzit, bár ezt a felhajtást is utálom, nem nagyon tudok ezen az elcseszett országon mit ünnepelni...

szüleim itt voltak tegnap, szórták a mínuszokat, nulla pozitív megjegyzés, üvölt róluk, hogy azt gondolják, ez az új pasi (akiről szinte semmit nem tudnak, nem ismerik) engem csak kihasznál, mert ugye én egy selejtes hülye vagyok, akit nem lehet teljes értékűen kezelni, szeretni... persze egész idáig azért nyüszítettek, hogy legyen már valaki... a bizalom teljes hiánya a részükről... próbálom figyelmen kívül hagyni, de nem tudom, folyamatos bizonyítási kényszerem van, ami a legbiztosabb hiábavalóság... a lehozott csillagos égbolt is kevés volna...