"Olyat, mint egy erős indián férfi, akire felnézhetek. Olyat, aki érzékeny és érzelmes, hogy megértsen. Csak olyat, aki hihetetlenül gyöngéd szerető, másmilyen már nem kell. Olyat, aki gondolkodik, értelmez, értékel. Olyat, akitől tanulok, de nem akar tanítani. Olyat aki nem a kitaposott ösvényen megy. Szeretnék magamnak."
Nah, ehhez képest most a kínok kínja, hogy ne induljak el mégis azonnal küszöböt rágni... Reálisan talán csak az akadályoz meg, hogy az egyre jobban körém gyűrűdző depressziótól még a fürdőszobáig vagy a hűtőig is nehezemre esik ki -és elvánszorogni, nemhogy a küszöbéig. Úgysincs otthon, gondolom épp piál valakikvel valahol, hazafelé meg majd befizeti magát egy kurvára. Remélem neki nem adja oda fogkeféjét... Az egyetlen pasas akinek a fogkeféjét használom. Olykor. Bár gyakorolni kellene a múltidőt. Használtam.
jah, egyébként ha már betévedtem az oldalamra, szerdára megbeszéltem egy randit (hogy irányba állítsam magam)... az egyetlen amire igent mondtam, talán mert megint előjött belőlem a szépségfetisiszta, vagy mert a fotók alapján tökre hasonlít döre, szal helyes, hát nemtom, addig megpróbálok fejben dolgozni azon, hogy lehetőleg elég nyitott legyek , és hogy lehetőleg ne csesszem el, ne dumáljak hülyeségeket... etc...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.