attól vagyok bazi nagy hős(nő), hogy meg bírom állni, hogy ne rágjam a küszöbét, és gyakorlatilag mindennemű kommunikációtól tartózkodom (igaz Ő is), ettől aztán azt érzem, hogy van bennem tartás (igaz, ez alap, nagyon alap), de akkor is... kis lépés, nagy lépés, meg a Hold ugye.... gondolom már értetlenül vonogatja felfelé azt a nárcisztikus szemöldökét, (hogy miért nem érkeznek a rajongó levelek...)
egyébként igaza van p-nek (másnak már nem is merek vinnyogni), álljak már irányba, az isten szerelmére... mondjuk ahhoz kellene minima egy iránytű... hogy mást ne is említsek...
valahogy le kellene már kattani erről a párkapcsolati fixációmról, mert olyan, mintha egy lyukas vödörbe hordanám a vizet...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.