mutattam a Sál c. versem a múlt héten valakinek, Ő is megállt a hangod néma kötőtű sornál...
alig élek, alig lélegzem... pedig délelőtt a suliban még egészen határozott életjeleket adtam, aztán jött még néhány telefon eljövendő munkaügyben, meg intéztem én is, nehogymá' legyen alkalom, amit nem ragadok meg, még mindig jobb, ha én választhatok.... ámbár...
most meg összekulcsolja felettem sötét markát az ég, de az is lehet, csak a szokásos nyári vérnyomás probléma...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.