gondoltam ha már lendületben vagyok, és a szívem kiírták, örökre vagy csak hosszú rehabra, belecsapnék a lecsóba... nagyon súlyos... tét nélkül egészen más az íze... olyan mintha, bentrekedtem volna a kaszinóban, és mert elfogyott az összes zsetonom, már a kabátom gombjait dobálom, hol a pirosra hol a feketére, ahogy épp kedvem szottyan, csak a szenvedély ugyanolyan, illetve nem, dehogy ugyanolyan, ezerszer veszélyesebb... különös... mennyire más az íze tét nélkül ennek az annyimindennek... és egyébként mennyire reménytelenül üres...
de hogy értsd, a. elment, leültem megnéztem az új regeseket a párkeresőn, találtam valakit, aki mintha szimpi volna, írtam neki, válaszolt, este találkozunk, kimegyünk a Duna partra egy borral meg két pohárral...
élni tudni kell...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.