visszaértem Marcsis taliból, (szegény nő, neki sem könnyű, megint egy temetés a legutóbbi talink óta, plusz egy önygyi kísérelt após), szal visszaérve hosszú levél jó apró betűkkel esőben piknik borozó pasitól, tökéletesen értjük egymást úgy tűnik, már csak a bőr alatti feeling kellene, jajbárcsak, de ezt már írtam, meg azt is, hogy bazi nagy a kihívás, az az igazság, hogy e téren van egy, azaz 1 élményanyagom, azaz 1 valakihez fűződő élményanyagom, meglehetősen sokpontos, már-már spirituális, végtelenül érzéki, jóillatú, finom, le -és odabilincselő, szal ha nem volnék ilyen optimista, azt mondanám, felülmúlhatatlan.... of course, hogy egy sima holtversennyel is beérném, jajbárcsak...
aztán csörgött telo, bori volt a koncertről, ha ezt tudom, elmegyek, diákjaink gondolom a küzdőtéren passzírban, Ő meg egyedül szívja magába tibit...
mindeközben tövig rágom a virtuális körmeim munkaügyben, papírokat akarok, bizonyítékot, nem ígéreteket, így tiszta egy hazárdír...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.