alkesztisz

mielőtt a napi kesergő: a k3as teljesítménye, Ludasi és Angyal férfi könnyekbe fullt nyilatkozata, a ma délelőtti döntő.... utána az első interjúk, Kiss Gergely, ahogy Kulcsár Anitára és Kolóra emlékezik... ad valamit, nem csak az érem másik oldalát, hanem falatnyi reményt is... hátha...

mert a napi, heti kesergő egyre intenzívebb és egyre megoldhatatlanabb

pénteken szembesültem az új munkahelyemen a besorolásommal... évtizedes szakmai tapasztalattal, két diplomával (amiből csak egyet vesznek figyelembe), szigorúan heti negyvenórás+ebédidő munkaidővel, középvezetői munkakörben, egy egyébként elemeiben jónak tűnő roma integrációs programban koordinátorként dolgozva a bérem: brutto 130 ezer forint, ami a bérkalkulátor szerint netto 92ezer, pótlék semmi, még étkezési jegy sem, és nem mert új vagyok és próbaidő, hanem mert ez itt így... (kerületi fenntartású intézmény)... szóval kb. 500 forintos órabér... minden porcikám tiltakozik, és nemcsak mert in concreto nem fogok tudni megélni, hanem mert méltatlan... elfogadhatatlanul az... amint lesz hová, lelépek, persze már maga a gondolat is lelkiismeretfurdalást ébreszt...

beteg vagyok, pontosabban betegek vagyunk, Tomi hétfő óta, én péntek óta, frankón elkaptam tőle ezt a megfázásos akármit, pedig biztos voltam benne, hogy nem kaphatom el, mert sohamég, persze soha nem is csókolóztam ennyit senkivel, és soha nem voltam ennyire egy hullámon senkivel...

Ő betegen is végigdolgozta a hetet, sőt a hétvégét is, csak este ugrott át, reggel már ment is, ill. ma még annyi jutott, bár már baromira lemaradt tőle, hogy együtt néztük meg a meccset és együtt reggeliztünk végre... aggódom érte, nagyon szeretem, és töröm a fejem hogyan tudnék segíteni...

szal ez a heti kesergő...