az van, hogy izé... érzelmi eredőim nagy részét hídalatt borozóval való ismerkedés foglalja le, persze bazi óvatos vagyok, tényleg jó arc, és nem mellesleg nem rossz pasi, és úgy bír velem kommunikálni, hogy valahogy nem aktíválódik bennem a hülye lábtörlő hajlam... hogyismondjam, nőként kezel, és én ebben a kontextusban (és kontaktusban) simán tudok nőként viselkedni... ez persze minden normális földi lakónak magától értetődő viszonyulás volna, csak nekem fura... persze fél szemmel még visszasírom az elmúlt év legszebb felmosórongy jeleneteit, in conreto, hasonlót, aki vasárnap töltötte be a 30-at, és csak sikerült neki párkapcsolatot létesítenie, és nem velem, ettől persze borzasztóan utálom, de még mindig nem mondom, hogy bárcsak ne ismertem volna meg... azért annyira működik bennem az életösztön, hogy további részletekre nem vagyok kíváncsi...
szal mintha tényleg tökéletesen felkészültnek ill. még pontosabban nyitottnak érezném magam egy új, konvencionális, normális kapcsolatra... azzal együtt, hogy tökéletesen megszoktam, sőt megkedveltem a szingli létet is... de ugye a banánhéj még mindig 32-es talpacskáim alá kúszhat, és akkor jaj, tehát bazira fegyelmezetten figyelek a lábam elé, ebben persze csak az a baj, hogy mindeközben az ember nem tud felfelé figyelni és nem látja a csillagokat, a teliholdat, a szivárványt, a villámokat, a bárnyfelhőket, a háztetőket, a lombokat...........................
so, de ez van...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.