nem akarom leírni, mert félek, mégsem igaz, és le akarom írni, mert a kimondott szavak máglyája hátha segít kőbe vésni... és csak gondolatfoszlányokat tudok írni... imádom, ahogy a bőre apró darabkái (nem nyúztam meg, hámlik) szerte a nappaliban, még nézegetem kicsit mielőtt összeporszívóznám... ha reggel elmegy, átbújok a helyére, a takarója alá... mindenkinek megszavaznám ezt az érzést - ill. majd mindenkinek - olyan lyoooó...
bár most jön több, mint két hét nélküle... ez szar lesz... jó kis túrát nyomnak a Balkánon, isteni lehet, lesz nekik... neki elrepül majd, én meg kibírom valahogy... remélem nem viszi tőlem túl messzire...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.