még mindig a tegnapi tragédia hatása alatt... felejthetetlenül szomorú pillanatok a tegnap Este-ben, ahogy Baló és Baráth Etele keresik a szavakat, férfikönnyekkel... épp tegnap éjjel küldtem át a keresztfiam két héttel ezelőtti versenyéről (evezés) készült fotókat a családnak...
lassan indulok, hazaviszem a szüleimnek a kutyát, szegény igencsak meg lesz zavarodva napokig nélkülem, ráadásul a kertben, mert otthon a lakásba nem engedik be... hát fogjuk fel kalandnak... készülök babalátogatóba volt fősulis szobatárshoz, barátnőhöz, majd Veszprémbe szintén fősulis barátokkal...
és már (még csak?) szerda van... próbálok annak örülni, hogy fogynak a napok, bár még mindig rengeteg KMK van a hűtőben... írt tegnap is, lassan gyakorlat lesz, hogy minden sms-ére összeszorul a torkom... nem vagyok nooormális...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.