nemtom miért nem írok, pedig fejben szinte naponta blogolok, mindig van valami... talán mert félek, hogy elolvassa, pedig soha nem csengett még össze ennyire, amit gondolok és amit ki -és elmondok...

a munka van, kezd működni, bár még mindig kínoz, hogy ez igazán csak a b verzió, b verzió szakmailag mindenképp jó, előre visz, de a bér miatt már alább jelzett tudathasadásos állapot még mindig akut... és a tanév elkezdtével nagyon hiányoznak a volt diákjaim, egyebet és hatásosabbat nem tehetek, mint hárítom... de ez sem megoldás, jönnek a sunyi rémálmok... csak annyit tudok, hogy hiszek a sorsban, a sorsomban, hogy ennek a döntésnek, helyzetnek oka van/volt... vagy mondjuk mérlegelek szüntelen, hogy az miért volt mégis rosszabb és ez miért jobb...

tomit imádom, vagyis nagyon és igazán szeretem, boldog vagyok, soha nem volt még ilyen harmonikus párkapcsolatom, nyilván nagyon nehéz a receptje, kellett hozzá Ő, kellettem hozzá én, az összes elvetemült őrültemmel, azokkal is, akiket a szívembe zártam, és azokkal is, akiket a legrandább tévedésnek vélek

szóval Tomi:

az első pasi, aki a kedvesem kifejezést használja, a legkülönfélébb fóromokon, és én tűröm, bár továbbra is idegen megszólításnak és címnek érzem, de jobbat nem tudok, hiszen Ő az első pasi, akire nem bírom az mondani, hogy a pasim, mert annál több számolatlanul több, a barátom kifejezés halál snassz, a többi lehetséges verzi továbbra is megszokhatatlan nyálas számomra, tehát bajban vagyok... :-)

tegnap este azt mondta, hogy szeretné, ha ez már tartós lenne, ha lehet, olyan jó volt, hallani, persze hogy én is, bár jegyzem meg halkan, továbbra sincs fogalmam sem, neki mennyi ideig tartott a leghosszabb, és egyáltalán hányszor... nem kérdezem meg, mert ilyen kontaktokban én nem kérdezek ilyet, Ő meg nem mondja...

hétvégén voltunk túrázni, kirándulni, kutyástól, jó volt, jó vele, beleírtuk a presserbe dalba az együtt köpést is, mert majdnem sikerült együtt köpni a s-i vár tetején... jövő hétvégén megint készülünk, ami neccesebb lesz, mert az Ő valamilyen ismerőseivel, amitől külön elfog a pánik, plusz tutti tökre béna vagyok hegymászásban, tehát kapásból dupla szorongásfaktor... de megoldom...

vasárnap este, 23h körül, nagyon intim pillanatot megbontva valaki megpróbált kulccsal behatolni a lakásomba... halálra rémültem, azt gondoltam a skizoD, aki miatt zárat cseréltem, Tomi kinézett a kukucskálón, egy fiatal pasit látott viágcsokorral, mire én is kinéztem eltűnt, talán a felső lakó tévedt csak el, nemtom, de rémisztő és komikus volt a helyzet... és én újra kicsit félek skizoD-től...

dövel fura a szitu... méltatlankodik... furán... de egyre emberibben... nem értem... és próbálom nem akarni érteni... mert legyen ez tényleg az Ő keresztje... és megmenteni sem akarnám... ill. akarnám, de próbálom nem akarni, Önnön magától én úgysem...

kínoz a parlagfű allergia, nagyon, egyre türelmetlenebbül viselem... utálom...

a múlt meg rendületlen kidugja a fejét a lefolyóból, de erről majd máskor, mert nem lesz türelmetek végigolvasni...

zsüzsüke drága köszi a levelet és kommentet, persze, kirakhatod...

nagymama ma 74 éves, az isten éltesse még nagyon sokáig!!