hiába akarom, hiába akarom mindennél jobban, tényleg mindennél...
totál debilnek érzem magam, lenyalogattam a körítést,
én neki nem hiányzom, Ő nem akar velem lenni, sem hegymászva, sem a tévé előtt, sem az ebédlőasztalnál, sem a hálószobában... semsemsemsemsem
neki kerek nélkülem is az élet, vagy ha mégsem, nem miattam nem kerek...
nekem viszont nélküle nem kerek, meg nem is élet...
szerettem volna, ha lerakunk egy vékony ösvényt,
egy követ én, egyet Ő,
egymás felé, óvatosan és nevetve, és talán összeért volna félúton,
szerintem összeért volna...
mert ha az ember szeret valakit...
mármint ha...
ha szeret...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.