talán ez az a szitu, amikor régen az ember lánya összepakolt és megadva magát a sorsnak bevonult egy zárdába, belátva, hogy nincs tovább...
mert tényleg nincs tovább...
ő nem jön vissza, már nem is ír, nekem nem kell más, ezt pl. a hévégén újra tapasztaltam, és a kör bezár...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.