páncélos inspirált, nem is kicsit, de Ő olyan egyenes volt, hogy ott nem mehettem semerre máshová, mint nem bele, maradt hát szép faximile...
hasonló is inspirál,de Ő olyan mértékben a saját maga rabja, hogy nincs erő a világon, ami ebből kimozdítaná, és addig nem lát engem, max. érez, azt csak és kizárólag több napos részegség után...
ebben a pillanatban mégsincs nincs hatalom a világon,amely elhitetné velem, hogy találkozásunk nem több annál, ami történni látszott... akkor sem, ha már pontosan tudom, amit eddig sejtettem, hogy kurvázik, mert elmondta, igaz, azt is hozzá, hogy egyébként ezekben a szitukban és minden más szituban impotens, csak velem tud, és persze most tombol a vészcsengő a fejemben, hogy atyaég, ha ez igaz, akkor nem azt fogja ebből tanulni, hogy itt egy nagyon nagy erő működik köztünk, ami ledönti a pszichés gátjait, hanem azt, hogy halleluja akkor Ő mégiscsak férfi, ráadásul nem is akármilyen...
és sikít tovább a vészcsengő, hogy ennél nagyobb megaláztatás nőt aligha érhet, ébredjek már fel, pláne ha hozzáadjuk az elmúlt hónapok dövel kapcsolatos történéseit, akkor megvan a teljes kórtörténetem, ...
de mégsem, mégsem, ha ezt elhiszem, elfogadom, megtébolyodom...
a dolgok nem azok, aminek látszanak, vagy miért vonzom be a ezeket az állatokat, miért sétálok bele újra -és újra elsőbálozó módjára ezekbe a szitukba? miért nem mondtam, amikor kérte beszéljünk, hogy oké, de józanodj ki és keress meg holnap... úristen, erre 17 évesen még volt eszem, és így kezdődött életem első igazi kapcsolata, ami aztán évekig tartott... mert a srác másnap újra elémállt és megkérdezte tiszta fejjel is, hogy járnék-e vele, akkor még nem voltam lábtörlő, hatványozottan több eszem volt...
miért nem hiszem el 32 évesen, hogy ezt józan fejjel is megteheti bárki...
úristen meddig ásom én ezt a gödröt még...
persze a kurvázás csak egy tünet, csinál Ő még annyi mindent, ami szintén tünet... bár ott éjszaka két szerelmeskedés között a nappaliban már segítségért kiáltott, azzal és ahogy elmondta magáról mindazt amit...
nem írok neki (ezt a napot már ki is bírtam, menni fog ez), próbálom bevonzani, hogy tegye meg Ő, ha nem a jövő héten, akkor utána, azt akarom, hogy itt nyüszítsen a küszöbömön, hogy szeretni akarjon, hogy azt akarja, hogy szeressem... aztán akkor majd eldöntöm akarom-e...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.