végigsétáltunk az Andrássy-n hazafelé, így már csak a buszra maradt az átsuhanó gondolat a küszöbrágásról... egyébként ezt még tényleg nem próbáltam, és amekkora balfasz, nyilván beengedne... nah de én sosem fogom magam idáig ragadtatni...
odáig sem, hogy kellő energiát fektessek vezérigibe, pedig simán lehet, hogy megérné, de azt hiszem, aki a Nem tudhatom-ot hallgatja és nem mondjuk Pilinszky Apokrif-jét, az nem az én párom lesz, ilyen egyszerű... és mégis milyen kurvára bonyolult... egyébként kezdi Ő is érdeklődését veszteni, talán mert semmi normális metakommunikatív jelet nem adok a diszkrét közeledéseire, sőt a jégcsap hozzám képest meleget sugárző hőnyaláb...
ez van...
jah meg az van, hogy az imént, szintén még a buszon, kaptam egy sms-t, drága exemtől, hogy holnap este ... megható ez a következetesség, visszaírtam, hogy igen, nagyon is (kényeztetném), de az igazat megvallva, ebben már közel sincs annyi lelkesedés, csak sikerül végre kinyirnom magamban az érzést, igaz ez már majdnem klinikai eset, végigjátszom, hogy kétség se férjen hozzá, itt semmi másról nincs szó, mint a puszta testiségről, igaz, ha érzelmileg én már nem leszek ott (és most tényleg úgy érzem, távolodom) akkor nem fog menni, ad absurdum, még fordulhat a kocka, igaz, ott még nem tartunk, messze nem, és én bőven beérem azzal, hogy ne kínozzon tovább a hiánya...
egyébként bámulatos az a lúzerség, ahogy az év eddig eltelt néhány hónapjában megoldottam a szexuális életem, új elem nulla, és hagytam (talán kikényszerítettem), hogy a 2007-es év két legveszélyesebb kapcsolata térjen vissza, és csak és kizárólag azért, miközben ha jól emlékszem, egyiket sem nagyon érdekelte hogy vagyok... szal eddig egy-egy, de talán holnap ilyenkorra végre rituálisan is töröltem h. két héttel ezelőtti érintéseit, csókjait, és akkor lesz kettő-egy, bár ez a világ legnagyobb zsákutcája így...
miközben lassan immunissá válok, de közben teljesen kinyírom magam érzelmileg, és addig csinálom, amíg meg nem ölöm magamban az összes érzést felé, csak úgy néz ki, ez tipikusan az az eset lesz, amikor a fürdővizzel kiöntik a gyereket is...
ezek tények, és egyelőre nem úgy néz ki, hogy tudok ezen változtatni, próbálom hát megfejteni a miérteket, miközben határozottan szégyellem magam azon kevesek előtt, akiknek megmutattam ezt a blogot, de ez a szégyenérzés sem fog visszatartani, azt hiszem... a kutya máshol van elásva...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.