... leszek én már normális...
el kellene mennem pszichológushoz, vagy az is lehet, pszichiáterhez... totálisan abnormálisak a kötődéseim...
tegnap míg h. egy valódi (vagy egy fiktív) barlangban valódi (vagy fiktív) füvet rágcsált, imádva Istent, én mindent megtettem, hogy normális mederbe tereljem végre az életem, ha kell erőnek erejével... vezérigi nem teljesen szokványos pasi, de alapvetően rendben van, aki nincs rendben, az én vagyok...
nem tudom hol szakadt el végleg a cérna...
alapvetően van egyfajta stílus az ágyban, amit nem szeretek, és nanáhogy... mert így az x.-edik randin már nem tudtam ezt kikerülni, bár próbáltam, ettől persze nagyon nem önmagam voltam, ráadásul végig h.-ra gondoltam, meg arra, hogy úristen, most akkor törli az utolsó érintéseit... és hogy ez így nem ér, nem éri meg,
továbbra sem tudom kezelni az ölelgetős, csókolgatós, helyzetet túlnyáladzó, szépeket suttogó, utána hosszan ölelő szitukat, miközben arra sincs erőm, hogy kitépve magam a karjából biztonságba helyezzem magam, mert amit csinál, az alapvetően normális, Ő nem tehet arről, hogy én nem vagyok normális,
egyébként nem volt könnyű az út az ágyig, tegnap pl. vagy két órán át oldott meg töris feladatokat a munkaanyagaim közül (megjegyzem nagyon jól ment neki), aztán további órákat politizáltunk, beszélgettünk, majd valamikor éjjel 3 felé beleegyeztem, hogy nálam aludjon... és ne induljon haza...
az már csak az utolsó csepp volt, amikor reggel további nyalábolások közepette elszavalgatta nekem (vagy magának) a Nem tudhatomot, sikítófrász kerülgetett...
tanulság: nem erőltetem én ezt, képtelen vagyok érzelmi involválódás nélkül szerelmeskedni, ráadásul az ilyen szeretősdiben (vagy nem tudom Ő miben gondolkodik) messze megtaláltam már anno a legjobbat, az alá nem, próbálgatni meg veszélyes, mert kevés rosszabb dolog van a rossz szexnél...
és annyira de annyira hiányzik az az ÉRZÉS és most szándékosan nem szerelemnek hívom, arra gondolok, amikor a bőrén át érzem, tévedhetetlenül érzem hogy itt nem lehet tévedés, ha ez egy másik nyelv is, a leggyönyörűbb és legérthetőbb, akkor is, ha reggel már otthon ébredsz, és akkor is, ha lemostad már a bőrödről az összes érintést, csókot és izzadtságot... és mégis Veled maradt, mert összetalálkoztatok...
nah, hát ez az éjszaka nem erről szólt, ez az éjszaka ennek az ÉRZÉSNEK a HIÁNYÁRÓL szólt...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.