... elmélyedést igényelne, fel kellene építeni, kitalálni... csupa olyan tevékenység, amire pont mostanság alig vagyok képes, bár kényszerítve magam talán menne, és talán sokat segítene megtörni ezt az idegörlő cirkulálást... talán irányt adna neki (azaz magamnak) végre...
nyöszörögtem a wiw-en egy haloványat h-nak, pusztán a társaságára, beszélgetésre vágyva, elég szánalmasnak tűnhetek, Ő meg egy fafejű öntelt f*sz, le merem fogadni, hogy nálamnál sokkal unalmasabb és fakóbb személyiségeknek adja meg magát nap mint nap, de Nekem daft sem, mert van egy hülye elmélete, amit még mindig nem értek igazán, talán jobb is, emlékszem három hete ilyentájt miként csóválta a fejét a kérdésre, hogy miért nem lehetünk cimbik legalább, igaz, akkor még nem sejtettem, hogy végződik az este... szóval nyöszörögtem egyet, megszegve a teljen el most 9 nap a következőig fogadalmam, nem is válaszolt semmit, szodoma és gomora... persze én vagyok a balfasz, folyton ott óhajtok szeretet és figyelmet koldulni, ahol épp nem osztanak...
de nagyjából ez is mind1 ma...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bősz boszi · http://boszboszi.blog.hu 2008.06.11. 18:36:08
a mai napig emlékszem a pillanatra, mikor úgy döntöttem, inkább az egyedüllét, mint még egy fasz, aki csak félvállról tud venni.
nem túlzok, napok kérdése volt, és megjelent P az életemben. más kérdés, hogy Sorsügyileg én enyhén szólva megszívtam mint tudjuk, de volt három évem, amikor feltétel nélkül és megkérdőjelezhetetlenül szerettek. kívánom, hogy éld meg.
te keresed és te hívod elő ezeket a helyzeteket. mondj rájuk nemet, és ha teljes szívedből meg tudod ezt tenni, meglátod, változni fognak a dolgok.
persze, az is lehet, kell még neked idő a vekengésre. mindig azt szoktam mondani, hogy az ördögi köröknek is megvan a maguk pedagógiai értéke. van, aki hat kört fut le, van aki hatvanat, míg egyszercsak meg nem áll és a homlokára csap, hogy "mekkora hülye vagyok én!" nekem 8 év kellett.