az emlékeknek pedig nem kellett sok, megrázták maguk és leporolva azt a kevéske, iszonyú erőfeszítések árán ráhordott feledést, életre keltek... ahogy dövel együtt kiválasztjuk a kanapét, aztán hozzá már itt pesten a szőnyeget...
milyen magától értetődő volt akkor minden, nem éreztem, még pontosabban nem tudtam, hogy ez a boldogság... pedig az volt...
"nem lesz már győzelem, nem lesz pedig úgy akartam, nem lesz győzelem, nem lesz erő a karban, nem lesz elég a föld vagy az ég, nem lesz elég, nem lesz elég, nem lesz elég...." -Jah ez PUF, Legelő
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.