még mindig jó, csak a rendezetlen, lebegő, sőt időszakosan nem létező munkaviszonyom aggaszt... persze még a jelen tudatában sem választanék máshogy anno... nem kis kereszt ha az embernek ilyen irányú elhivatottsága van, akkor is, ha épp nem a szakma legalját gyarapítja...
esőben piknikelő pasival meglepően inspiráló levelezést folytatunk, holnap meg tali, erre most jobban rá fogok parázni, mert szeretnék nőcisebben festeni és nőcisebben viselkedni, úgy érzem, van némi igény erre...
tegnap blogírás közben eszembe jutott egy ezeréves kedvenc Zorán dalom, tényleg ezeréves, 1996 környékén daloltuk sokat, pl. a főiskolai Klubba menet este az utcán, meg onnan hazafelé éjszaka, vagy az albiban, vagy akárhol... megkerestem a kazettát... a harmadik dobozban találtam meg, leporoltam, meghallgattam, megdöbbentem, folyton ugyanazok a szituk, ugyanazok az érzések, mondjuk 20 évesen még belefért, ma már kissé rázósabb, de ez van.. nem találtam a youtube-n, meg sehol, hogy idelinkeljem, de a szövegét ideírom... csak a miheztartás végett :))
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.