napról napra könnyebb lesz úgy tenni, mintha könnyebb volna...
reggelre kiürült a lakás, ma talán nem jön senki, ma nincs kedves kommuna feeling, ma kicsit szomorú vagyok...
tegnap este mozi helyett nálam, kihasználva, hogy ideiglenes lakótárs sörözni ment, így lehet sikoltozni, max. a szomszédokat zavarhatja... alapvetően jójójó, dedede ... félek, hogy kevés leszek neki, félek, hogy kevés lesz nekem, és fél szívvel-lélekkel még mindig a múltban élek, vagy olyan mintha, és ilyenkor arra gondolok, hogy Ő is biztos a sajátjában...
de alapvetően jó fej, elsőre megértette, hogy nem szeretném, ha itt aludna, az első talán, akinek nem kellett ezügyben hosszú magyarázkodásba kezdenem, igaz, ez az én különbejáratú baromságom, ha már szeretkezünk, ha már képes vagyok aktiválni az egyébként ezer éve használt bújos, simogatós, cirógatós, hosszan csókolózó énem, akkor mi sem volna természetesebb...
zárójel: arra gondoltam, ha ebben a tavalyinál sokkal de sokkal egészségesebb, de még mindig némileg extravagáns mentális állapotban találkozom mondjuk p-vel, ez miként alakult volna, jójó nyilván sehogy máshogy, de mégis... amit Vele kapcsolatban érzek azt nagyon kedvelem magamban, mert igazán sallangmentes... olyan kevés ilyen van... zárójel bezárva
este mire b8 hazaért, épp a maradék sárgadinnyét faltam és egy bödön puncsfagyit kanalaztam hozzá... tök jó volt, ahogy elővett Ő is nagykanalat és beszállt a fagyizásba... ezeket a kapcsolatokat szeretem igazán... ha már barátság...
bár igazán a szerelemben is valami ilyesmit keresnék asszem, olyan cinkos-szenvedélyest, ha már definiálni kellene... lesz ilyen?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.