alkesztisz

sodor tovább az idő... bár fejben még mindig ugyanazok a körök... még mindig makacsul szorongatom a gondolatot, hogy több volt e mögött... kilátástalan kötélhúzás... nem tudom elképzelni, hogy mondjuk a jövő héten (vagy utána, vagy azután, akármikor) kinyissa az iwiw oldalam, (ahol egyébként néhány hete töröltem az ismerőseim közül, dühömben) és írjon valami olyasmit, hogy találkozzunk, hogy átjön, hogy ne hagyjuk veszni... vagy akármi... max. egy újabb ámokfutása alkalmával felhív, megint részegen... nem is tudom, találkoztam-e vele valaha józanul... jah mondjuk reggelente, bár akkor mindig elég közel volt az elmúlt éjszaka és az utolsó pohár...

g. szerint beteges a kapcsolatunk h-val... és Ő erre már bazira nem kiváncsi, se pro sem kontra, elege van, megértem... bár jó volna, ha konstruktívan működne közre ebben.... az összes közös barátunk egyébként így kezdi: "én lennék a legboldogabb, mindkettőtöket nagyon szeretlek, de az isten szerelmére, légy már józan, h. alkoholista, egyre mélyebbre ássa maga körül a gödröt, ne hidd el neki, amit négy napos részegség után dumál, hazudik.."

közben hogy kerülnek le a vastag pulcsik és kabátok egyre több randiajánlatot kapok, kétségbeesetten hátrálok ki belőlük, erőltetném, de nem megy... egy halovány esélyt sem tudok adni, nem érdekelnek, untatnak, gyanakvó vagyok, feszült, merev, humortalan, nem önmagam...

ma volna egy órám t-vel, de nem tudom megoldani, nem tudtam megoldani az óráim, ráaádsul fél órán múlt az egész... pedig de jó lett volna...