szal a tegnap: enyhén motiválatlanul, azért közepesnél jobban kiglancolva randira el, azt sziporkázva (vica-versa) öt órán át derekasan átdiskurálva, pasi zavarbaejtően ambivalens benyomásokat hagyva bennem el, ill. én el a kérdéssel, hogy akkor igen vagy nem, mert Ő igen, azaz lazakacsa igen, komolyba nem tudja, lehet, zavar hogy nem kicsit gazdag, de hozzá kellőképp őrült, viszont ... nem is tudom viszont... nincs viszont... helyes is... búcsúnál kezembe nyomja névjegyét, már a buszon vagyok, amikor kiderül, hogy egy elég nagy és közismert cég vezérigazgatója, a pénze zavar(na), a tudatossága és racionalitása kevésbé... bár hiányzik az aura, vagy mifene, mondjuk az a fajta zsigerig hatoló kisugárzás, bár lehet, ez csak egyszeri (vagy sárgástól kétszeri) élmény, szal nah...
a baj az én készülékemben, a léc rezeg, bírkozom magammal, hátha megy nekem ez szív nélkül is, a szívem mindig úgyis oda hordom mostanság, ahová nem kellene...
talán huszárvágás kellene, felvenni egy nagyon laza, nagyon okos, szív nélküli nő szerepét, játszani szeretősdit, tét nélkül, vergődést abbahagyni, élni bele a világba, amíg még így nézek ki ahogy, amíg még megkívánnak...
visszavonhatatlan szabad szellem vagyok, középutak nincsenek, középutakat nem ismerek...
marad a zárda...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.