alkesztisz

mégsem mentem el bp-vel marciékhoz, itt ülök, kiglancolva, és szörnyen nyál dalokkal kínzom magam... (még jó, hogy szuper titkos a blog, egyelőre csak tom, dá, sárga /bár Ő lement a térképről, szerintem nem kapta meg a levelem/, és andrás ismeri, no meg aki véletlen rátalál,…

sikerült a végsőkig belelovalnom magam a problémába... nem tudom, milyen olvasata lehet még, a történet tökéletesen abszurd, nem hiszem el, együtt éltünk, valamikor szeretett, de ez a project, hát... gyakran eszembe jut, hogy a legtisztességesebb (ill. tiszteséges, mert a tisztesség…

egy év telt azóta, hogy rámomlott a világ, most pont olyan borús az ég, mint azon a délutánon... olykor, mintha elérném a romhalmaz tetejét, de nem...továbbra sem válaszol, talán még a biztos rossz is jobb volna, de nem írja meg a biztos nemet, remélem nem puszta aljasságból,…

megint vagy még mindig ezek az átkozott, elkezdhetetlen, hamis napsütötte, értelmetlen, erőtlen, szomorú reggelek.... de valahogy egyik lábam rakni kell a másik után, pl. hogy ne legyek igazából is hajléktalan, ha már a szívem az...

tegnap azt gondoltam, az a mélypont, de ma tovább forgatom magamban a tőröket... ide nyivákolok, mert a másik verzió, ami sokkal rosszabb volna, hogy neki írok, ami stratégiailag is rossz, és egyébként is értelmetlen, azon túl már nincs mit mondanom, amit tegnap leírtam, ha legalább…

tegnap éjjel még beszélgettem hosszan istvánnal, Ő egy racionális elme, aki emellett pontosan tudja az érzelmek helyét és szerepét is, így nem bagatelizálja azokat, ha tisztábban nem is látom a helyzetet, valahogy mégis könnyebb volt letenni a napot, igaz, mire kb. éjjel egy óra…

"ha el akarja engedni, engedje el, .. mint egy felnőtt..." - G. klinika

azért zárdába vonulás előtt még teljes díszbe öltöztettem a lábtörlőm...hogy biztosan tudjam, tulajdonképpen le vagyok én szarva, írtam még neki a wiw-en egy szívhez szóló majdnem szerelmes levelet, jobb esetben gondolkodik a válaszon, rosszabb esetben tényleg le van részéről…

talán ez az a szitu, amikor régen az ember lánya összepakolt és megadva magát a sorsnak bevonult egy zárdába, belátva, hogy nincs tovább...mert tényleg nincs tovább...ő nem jön vissza, már nem is ír, nekem nem kell más, ezt pl. a hévégén újra tapasztaltam, és a kör bezár...