szal racionalizálom a lakásomban felhalmazott cuccokat, göncöket, papírokat, miegymást, hát nem könnyű, a motivációt bedobom találós kérdésnek :-)))) , ha még olvassa valaki ezt a blogot...

nah de komolyan, nagyon boldog vagyok, és bátor is, vagy csak vakmerő... hátborzongatóan jó érzés, hogy az ágyam, asztalom, hűtőm, vacsim, számlám helyett a továbbiakban ágyunk, asztalunk, vacsink, számlánk és otthonunk lesz...

néha még mindig rácsodálkozom, hogy mindez igaz... mármint úgy globalite... még nagyon élénken él bennem a sok becsapás, árulás, elhagyás, eltévesztett szerelem, de mehetek messzebbre is, dövel együtt soha nem volt ennyire együtt, az utolsó vele töltött évben mellette voltam magányos, aztán meg már nélküle... így már könnyű belevigyorogni a sorsnak olypimasz képébe, hogy megérte...

időm alig, megint levelek és postok hada marad megíratlan a fejemben, de ha van éppen tíz percem esténként, vagy fél órám a semmire, akkor inkább odabújok hozzá...

a munkám különös, vagyis az különös ahogy történik Velem, abszolut értelemben jó tulajdonképpen, azt hiszem kedvelnek vagy valami ilyesmi, én meg dolgozgatom, bár az intellektuális légkör (lásd T.) nagyon hiányzik továbbra is

a kommenteket köszönöm, Andrásnak és P.(M.) nek is :-))) Utóbbinak üzenem, hogy jelöljön már időpontot, mert ezer éve nem láttam, próbálom majd hívni, láthatóan nem megy a levelezés, de naponta sokezerszer gondolok rá...