mert bizonyára maximalista vagyok, de egyre jobban ég a talpam alatt a talaj, itt melóhelyen... vagy csak mert már így is túl sokat tököltem és végre tudatosabb vagyok...
nem akarok és nem is fogok olyan kompetencia harcokba belemenni, ami részben baromi kisstíllű és ezzel együtt szinte reménytelen, szomorú vagyok...
tegnap kaptam hírt T-ből, kezdett az utódom... kicsit olyan érzés volt, mint amikor az ember volt szerelmének új szerelme lesz... konkrétabban, mint amikor a volt pasim, aki azért már egy ideje kidobott becsajozott... persze ezzel együtt szurkolok neki is, meg a diákoknak is... azért persze durva, hogy 2,5 hónap ment el a semmibe, pláne érettségi előtt... de ez egy ilyen bicikli, ahogy tomi szokta mondani...
egyébként meg minden rendben, jó minden reggel mellette ébredni, és egyáltalán, nah szóval jó... sőt, néha még a jónál is jobb, van benne egy olyan típusú kreativítás, amit úgy imádok...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.